Csíkszereda visszatér?
2010.07.20. 07:55
A jégkorong az egy komoly sport. Van benne egy rakás vas, meg egyéb hegyes dolgok, így aztán még a bírónak is van sisakja. Kell hozzá speciális pálya, felszerelés, szóval egyáltalán nem olyan, mint a foci, hogy kezdetnek egy labda is elég.
A fent említett tulajdonságokból adódóan aztán egyenesen következik, hogy a hoki (nálunk fele csak így nevezik, mert a gyepen futball vagy legelés folyik) látványosabb sport (szerintem, teszem hozzá, hiszen ez ízlés dolga) és komolyabb hozzáállást igényel szervezői részről. Reálisabb minden intézmény, hisz jobban kell alkalmazkodnia a domborzati formákhoz. Ennek ékes példája a MOL Liga, ahol ugyebár magyarországi és környékbeli (ha jól tudom, idén is csak romániai, de ez nem a szervezőkön múlott) csapatok vesznek részt, hogy egy színvonalasabb bajnokságot hozzanak össze.
Semmi kivetnivaló nincs benne, bár érdekes, hogy a legjobb magyar csapat évek óta inkább az „osztrák” bajnokságban játszik többet, mint a „magyarban”. Lényeg, hogy mindenki a saját szintjéhez képest fejlődjön. Ennek mond valamelyest ellen a következő román bajnokság, ahol azért lesz hat csapat, hogy ne legyen csak négy. A három nagy (Csíkszereda, Brassó és Bukarest) megkönyörült a három kisebben (Gyergyó, Galac és még egy bukaresti), és megígérték, hogy játszanak néhányat az alapszakaszban is, hogy nagyon senki se menjen tönkre. Kedves tőlük, és ezt most minden irónia nélkül mondom.
Szóval az ilyen időkben, amikor az a tendencia, hogy mindenki magához valóval mérkőzzön, érdekes kérdéseket vet fel az új állampolgársági törvény. A magyar jégkorong válogatott egyértelműen jobb, mint a román, nem csak azért az egy A-divíziós szereplés miatt, hanem úgy egyáltalán. A román válogatott háromnegyedét csíki vagy környékbeli székely legények teszik ki, mióta az eszemet tudom. Nem tudom hánynak volna közülük helye a magyar válogatottban, jelenleg valószínűleg nem soknak, de az az érzésem, hogy egy esetleges jobb generáció java szívesen öltené majd magára a címeres mezt.
A román válogatott pedig teljes erőből elindulhat a lejtőn. Az a néhány csapat maroknyi román játékosa, és esetleg néhány olyan erdélyi magyar, akinek amúgy sem sikerülni bekerülni a magyar válogatottba, valljuk be, nem egy túl fényes jövő. Sportolóként sajnálom őket, de csapatként nem, mert sosem tudtam velük azonosulni. Én már csak ilyen régimódi vagyok...
Ami pedig az autonómiánkat illeti, hát hogy is mondjam, szép dolog egy Székely jégkorong válogatottról (és ebben a sportban álltunk a legközelebb hozzá) álmodozni, de az annyira bizonytalan, és annyira távoli, hogy okosabbnak tartom így. És remélem nem irredentizmus azzal zárni, hogy részemről hatalmas sportgeopolitikai pluszpont Magyarországnak, főleg ha szándékos volt.
Ugye szándékos volt?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csatoimi 2010.07.20. 08:32:44
ZoltaN 2010.07.20. 08:39:47
Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit! 2010.07.20. 08:51:30
ja es milyen "rakás vas" van benne? :) kapukon kivul nekem nem igazan ugrik be mas ;)
jacint70 · http://jacint.blog.hu 2010.07.20. 09:39:19
De komolyra fordítva a szót, az, hogy jelenleg a magyar válogatott elég erős ahhoz, hogy ne kelljen "feltölteni" erdélyiekkel nem jelenti azt, hogy a múltban erre nem lett volna példa, és hogy a jövőben erre nem kerülhet sor... Itt van mindjárt Mihály Árpi, akit már nagyon várunk...
Utolsó kommentek